Kalóz beszéde

Megemlékezésünkön nagyra becsült Barátunk és Bajtársunk Kalóz is a felszólalók között volt. Ezúton is köszönjük hogy a Becsület Napja alkalmából vállalta egy rövid, de színvonalas előadás megtartását.




Tisztelt megemlékezők, Európa fiai!
Talán nem mondok semmi váratlant azzal, ha kijelentem:   A  Becsület Napja   nem a  számonkérés, vádaskodás, önbíráskodás vagy gyűlölködés  napja.
Örömöt hirdetni gyűltünk ma össze! Azt az örömünket, hogy büszkék vagyunk azon elődeinkre, kik önmagukat vállalva, fővárosunk 1944-45 nehéz korszakában mindhalálig harcoltak az akkor felszabadítónak tetszelgő, mára a vörös diktatúraként ismert rémrendszer úttörő hordájával szemben.
Boldogok vagyunk, mert egyek vagyunk mindezen küzdelem harcosaival, szeretettel gondolunk mindazon erőkre, kik segítették őket, és meghitt tisztelettel óvjuk azon polgári áldozatok emlékét, kik e szörnyű eseménysorozat bármely szakaszában hagyták el a földi világot.
Vállaljuk, hogy inkább térdelünk az áldozatok és Hőseink képzeletbeli hantja előtt, mint pöffeszkedünk az önjelölt győztesek lakomáján. A Becsület Napja azok napja, kik tudják: Osztozni a mártírok emlékével a legmagasabb rendű spirituális titok, mi felülemelkedik a szürke mindennapok gépies tettein, és átüti a magamutogató és státuszelvű világunk materiális falait.
Végignézve az arcokon tudom és hirdetem: Bár fizikailag kevésnek látszunk, hitem szerint mindenkiben ezrek és ezrek emléke kel ma életre, hazától és nemtől függetlenül, ugyanazon boldog mosollyal, tiszta tekintettel azon zászló alatt, mi csak a szabadság forró szelében kel életre!
Emléknapunk történelmi eseményeire most nem térnék ki, mindannyian tudjuk, hogy mi történt Budapest ostroma idején, és az azt lezáró „kitörés”-ként ismert katonai művelet során.
Valamiféle üzenetet szeretnék közvetíteni Nektek, mivel talán hozzásegítem mindenkit ahhoz a büszkeség és öröm hirdetéséhez, mit gondolataim elején ismertettem.

A világi és ateista emberek azt szokták mondani, hogy Európa templomaiban kevesen vannak már, és azon kevesek döntő többsége is idősebbekből, a halálhoz közelítő, és attól félő emberekből áll.
Ezzel szemben minden más tájidegen vallási felekezet imaépületeiben a teljes generáció, sőt, főleg a fiatal és tettre kész férfiak töltik fel a hívők sorait.
Mindkét megállapítás helyén való a maga világában, magunkra tekintve viszont én úgy látom:
Igen, ahogy a csecsemő is nehezen engedi el azt a világot ahonnan érkezett, sokáig kapaszkodva ragaszkodik édesanyjához, úgy az idős emberek is félve a változástól, kapaszkodókat keresve a templomok falai között készülnek fel a másvilágba való visszatérésre.
Érzik, hogy már nem evilági feladatokra kell készülniük. A megváltás reménye pedig meleg hittel eltöltve, meghívja őket a hosszú útra.
A Becsület Napja a széles tömegek számára egy semmit mondó felesleges maszkabál, hol a militáns betegségben szenvedő emberek erőfitogtatás céljából az utcára vonulnak.
Igen, emberek vagyunk mi is, a fiatalság tüzével, de az idősek bölcsességével! Tudjuk, hogy e világi leszületésünknek nem csak eleje és vége van, hanem folytatása is, ezért figyelünk testünk épségére, hogy épnek megőrizze szabad lelkünket, és ezért hívjuk életre minden évben Hőseink emlékét, hogy a minket nem értő széles tömegekkel megértessük: mint a földi elmúlásra készülő idősek is érzik, a mi világunk már nem ebből a világból való!
Talán mindannyian éreztétek már úgy, hogy rosszkor születtetek, hogy sem ez a rendszer miben ma éltek, a saját életetek mit kaptatok a sorstól, nem a Tiétek. Sokan vesztenek el minket e meg nem értettség miatt, mi magunk is úgy érezzük, hogy a világ nem fogad el minket, a ránk kiszabott részen pedig nem tudunk változtatni!
Látszólag mind magunkra maradunk!
A Becsület Napjának képzeletbeli csarnokában lévő Hősök emléke azonban erőt ad nekünk, és mikor felemeljük búnak hajtott fejünket, kiderül: Jól tettük, hogy nem tértünk le belső parancsunk útjáról, és mikor tovább lépünk, már nem is vagyunk egyedül! Ezek vagyunk mi, ezért lehetünk boldogok, mert határokon átívelve is egymáshoz vezetett minket az odaátról is ható Hősök szelleme, kikkel ma eggyé válunk!

Lehet bármely nemzet fia, bármely alakulat katonája, az elnémítás és a nyílt párbeszéd tiltása ellenére szócsövei vagyunk azon igazságnak, hogy egy hitért, egy széles hazáért, egy közös európai kultúráért kiállni és dolgozni már nem magányos harc, hanem megszentelt társas küldetés!
A materiális globalizmus üzenetei és eredményei egyértelműen megmutatják a szakadék felé vezető utat, miből a keresztény templomok fiatalokat is hívó harangja mellett a megmaradt kultúraalkotó nemzetek fiataljai is meghúzzák a vészharangot!
A Becsület Napjának üzenete van, és iránytűt ad!
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Azt hiszem, hogy az üzenet kulcsszava a Hűség. Hűnek lenni tágabb és szűkebb Hazánkhoz, elődeink által felépített kulturális szellemi és fizikai alkotásokhoz! Óvni és képezni testünket, építeni szellemünket, és mindenekelőtt vigyázni mindarra, hogy bajtársunk, társunk és családunk emberi kapcsolataiban a hűségben rajtunk csorba soha ne essen!
Fiatalok, kik csak most ismertek meg minket, vegyetek példát a mellettetek álló korosabb bajtársaktól, legyetek velünk évek múlva is töretlenül, bölcsen és büszkén! Mától a Becsület napja a büszkeség, a vállalás és az örömhirdetés napja minden fehér európai ember számára! Tisztelet a Hősöknek! Együtt jobbá tehetjük a világot!

Éljen a Hűség és Kitartás!